Szolidaritás a Library Genesis és a Sci-Hub oldalakkal

Translated by Ivácson András Áron

Antoine de Saint Exupéry meséjében a kis herceg találkozik egy üzletemberrel, aki csakis azért gyűjti az ég csillagait, hogy később még több csillagot vehessen. A kis herceg ettől teljesen zavarba jön. Neki minden tulajdona mindössze egy virág, amelyet naponta meglocsol, három vulkán, amelyeket hetente kitakarít. Némi hasznára válik a vulkánjaimnak és a virágomnak, hogy birtoklom őket, mondja neki, ám a csillagoknak semmi hasznuk abból, hogy a te tulajdonaid.

Manapság számos üzletember birtokol tudást. Vegyük példának az Elsevier-t, a legnagyobb akadémiai kiadót, amelynek a 37%-os haszonkulcsa¹ éles kontrasztban áll az egyre emelkedő illetékekkel, egyre terjeszkedő tandíjadókkal és a szegénységet alig meghaladó oktatói fizetésekkel. Az Elsevier birtokában vannak a legnagyobb akadémiai adatbázisok, amelyeket olyan botrányosan megemelt áron tesz hozzáférhetővé, hogy még a Harvard, az egyik leggazdagabb egyetem is felháborodását fejezte ki. A Harvard Könyvtár volt igazgatója, Robert Darnton a következőt nyilatkozta: "Mi az egyetemi fakultás végezzük a kutatómunkát, írjuk a tanulmányokat, bíráljuk el kollégáink munkáját, dolgozunk szerkesztői bizottságokban, mindezt teljesen ingyen… és akkor visszavásároljuk a munkánk gyümölcsét arcpirítóan magas áron."² Mindazon munka ellenére, amelyet közpénz biztosít az akadémiai kiadások részére, különösen a peer review-t, amely a legitimitásuk alapját adja, a tudományos cikkmegjelenések olyan bérezéssel működnek, hogy ellehetetlenítik a forrásanyaghoz való hozzájutást még a legtöbb akadémikusnak is, a nem akadémikusoknak pedig teljes mértékben és ezáltal a tudományos kutatást globálisan egy privilégiummá devolválják.³

Nemrégiben az Elsevier bírósági eljárást indított a Science Hub és a Library Genesis oldalak ellen, azzal vádolva őket, hogy több millió dolláros kárt okoztak neki.⁴ Ez egy hatalmas ütés nem csak az oldalak működtetőinek, hanem világszerte minden kutatónak, akiknek ezek az oldalak az egyetlen forráslehetőségek munkájukhoz. A szociális média, a levelezőlisták és IRC csatornák megteltek kutatók segélykiáltásaival, akik kétségbeesetten keresnek kiadványokat, publikációkat.

Miközben New Yorki Körzeti Bíróság épp a végzéssel volt elfoglalva, a méltán nagyra tartott Lingua folyóirat teljes szerkesztőbizottsága adta be a felmondását, amelyet épp azzal indokoltak, hogy a Elsevier nem hajlandó lemondani a kriminálisan magas árairól és teljesen ingyen elérhetővé tenni az adatbázisait. Miközben ezeket a sorokat írjuk, egy petíció járja a köröket, amelyben azt követelik, hogy a Taylor & Francis ne zárja le az Ashgate nevű régebb független társadalomtudományos kiadványt, amelyet 2015 elején vásárolt fel⁵ Ugyanannak a veszélynek van kitéve, amely az összes többi kisméretű kiadót fenyegeti, hogy végigrobog rajta egy egyre csak növekedő monopólium és központosítás a könyvkiadásban. Ez csak néhány jele annak, hogy a rendszer teljesen tévútra ment. Elértéktelenít bennünket, szerzőket, szerkesztőket és olvasókat egyaránt. Élősködik a munkánkon, gátoljak a közszolgálatunkat, ellehetetleníti a hozzáférésünket.⁶.

Megvan a módszer, hogy a tudást bárki számára, bármikor elérhetővé tegyük, bármiféle gazdasági akadály nélkül és a társadalom számára jóval kisebb költségek mellett. De az akadémiai kiadás felett uralkodó zárt monopólium, a csillagászati profitjával és központi szerepével az akadémiai presztízselosztásban felülírják a közérdeket. A kereskedelmi kiadók hatásosan megakadályozzák a nyílt archívumok kialakítását, kriminalizálnak bennünket, bíróság elé citálják szószólóinkat, újból és újból lerombolják tudástárainkat. A Science Hub és Library Genesis előtt volt a Library.nu vagy a Gigapedia, a Gigapedia előtt volt a textz.com, a textz.com előtt pedig alig volt valami és mielőtt alig valami volt, nem volt semmi. És a bíróságok és törvényszékek teljes támogatását élvezik abban, hogy ismét semmivé tegyenek minden tudástárat.⁷

A Science Hub és a Library Genesis elleni tárgyaláson a bíró kijelentette: "Bármilyen levédett tartalmat elérhetővé tenni egy idegen weboldal által, a közérdek ellen szól."⁸. Alexandra Elbakyan sokkal magasabbra tette a mércét védőbeszédében: "Ha az Elsevier sikerrel jár abban, hogy lezárassa a projektjeinket, vagy a darknet szervereire kényszerítse, egy roppant fontos jelenséget fog alátámasztani: azt, hogy az emberiségnek nincs szabad joga hozzáférni a tudáshoz"

Mi napi rendszerességgel és masszív skálán mutatjuk meg, hogy ez a rendszer romlott. Titokban osszuk meg írásainkat egymással, kiadóink háta mögött, átlépünk fizetési falakat, hogy tanulmányokhoz és kiadványokhoz juthassunk, könyveket digitalizálunk és töltünk fel virtuális könyvtárakba. Ez a 37%-os haszonkulcs másik oldala: mindannyiunk közös tudása egy romlott rendszer törésvonalai mentén bővül. Mindannyian a tudás gondnokai vagyunk, ugyanazoknak az infrastruktúráknak a gondnokai, amelyekre hagyatkozunk a tudásszerzés érdekében, a termékeny, de törékeny közös ügyünk gondnokai. Gondnoknak lenni, de facto, azt jelenti, hogy letölteni, megosztani, olvasni, írni, recenzálni, szerkeszteni, digitalizálni, archiválni, virtuális könyvtárakat fenntartani, elérhetővé tenni. Használni és hasznára lenni a köztudásnak, nem tulajdonná tenni.

Több, mint hét éve Aaron Swartz, aki nem tekintett semmiféle kockázatot, amikor kiállt azért, amiért mi most kérünk, hogy kiállj, így fogalmazott: "Mindenféle információt meg kell ragadnunk, teljesen mindegy, hogy hol leljük fel, el kell készítenünk másolatainkat és meg kell osztanunk ezeket a világgal. Meg kell ragadnunk mindazt is, aminek már lejárt a levédettsége és archívumainkhoz kell adnunk. Fel kell vásárolnunk titkos adatbázisokat és fel kell töltenünk őket az internetre. Le kell töltenünk tudományos kiadványokat és adatmegosztó oldalakra kell helyeznünk őket. Küzdenünk kell a Gerilla Szabad Elérhetőségért. Ha kerek e Földön elegen leszünk, nem csak egy erős ellenállást fogunk elérni a tudás privatizációja ellen – egyenesen múltbélivé tehetjük! Csatlakozol hozzánk?"⁹

Sorsdöntő pillanatot élünk. Meg kell értenünk, hogy a masszív közös tudásunk puszta léte egy kollektív civil ellenállás aktusa. Ideje előjönnünk az árnyékokból és nevünket adnunk az ellenálláshoz. Izoláltnak érezheted magad, de sokan vagyunk hozzád hasonlóak. A virtuális könyvtáraink elvesztésének veszélyéből fakadó düh, kétségbeesés és félelem, amelyet az internet visszhangoz, biztosít minket efelől. Eljött az ideje, hogy mi, a gondnokok, legyünk bár kutyák, emberek vagy kiborgok, nevünkkel, becenevünkkel vagy álnevünkkel, felemeljük a hangunkat.

Oszd meg ezt a levelet – olvasd fel nyilvánosan – „felejtsd” a másolószobában. Oszd meg az írásod – digitalizálj egy könyvet – töltsd fel az archívumod. Ne hagyd, hogy tudásunkat elnyomják. Gondozd a könyvtárainkat – gondozd a metadatokat – gondozd a biztonsági másolatokat. Locsold a virágokat – tisztítsd a vulkánokat.

30 November 2015

Dušan Barok, Josephine Berry, Bodó Balázs, Sean Dockray, Kenneth Goldsmith, Anthony Iles, Lawrence Liang, Sebastian Lütgert, Pauline van Mourik Broekman, Marcell Mars, spideralex, Tomislav Medak, Dubravka Sekulić, Femke Snelting...